A minap egy átlagos rendezvényen voltam. Volt pár előadó, hallgatóság. Eljött ő is, aki úgy festett mint az "ördög ügyvédje". Csak mondta, és mondta, csak fosta a szót. Rutinszerűen kente, vágta a sablonszöveget és abba sem akarta hagyni.

Leginkább az olyan mondatokra szoktam figyelni, amik nem csak üres lőzungok, hanem van valami tartalmuk. El is csíptem két ilyet, amiből az egyiket le is mertem írni. A páromnak mondtam: tuti nagyot fog durranni a mondat, és éppen ezért akartam papírra vetni. A szójátékot már nem akartam közzé tenni, pedig az nem semmi lett volna! 

Bemegyek, kezembe veszem az újságot és mit látok...?! Magyarázza "Pistike" a bizonyítványát. Összesen négy szóból álló mondatocskát magyaráz kívülről befelé, bentről kifelé. Úgy, hogy csak a hülyének nem esik le: duma az egész!

Kiderült: valótlant állítottam. Állítólag. Az egész olyan volt, mintha úgy tökön rúgtak volna, hogy összeesem. Mérges voltam, ideges. A fizikai bántalmazásnál sokkal jobban fájt, hogy valaki: HAZUDOTT!

Ilyen vagyok. Nekem sokkal jobban fáj a lelki támadás mint a fizikai.

De miért kellett ezt?! Miért kellett hazudnia egy olyan embernek, aki egy azok közül akik a sorsunkról döntenek. És miért botlok én bele rendszeresen az ilyenekbe? És miért van elegem ebből az országból, ahol a seggnyalásnak már fokozata van és az lesz benne a TOP 10-ben, aki jobban nyújtogatja. Mármint a nyelvét.

Sajnálom, én erre nem vagyok képes. Viszont én biztosan nyugodtan alszom el. Nem úgy mint egy középszerű seggnyaló.