A minap kedves barátaink elmesélték, hogy Svájcból és Franciaországból voltak náluk cserediákok. Szeretettel fogadták őket és a lányok is jól érezték magukat magyarországi tartózkodásuk alatt. Barátaink elmondták, hogy a francia lányok nagyon energikusak, társasági emberek voltak – minden érdekelte őket. A Svájcból érkezők fenntartásokkal közeledtek és bizony az első pár napban óránként rácsodálkoztak valamire. Ennek az volt az oka, hogy ők azt hitték Magyarországon még mindig lóháton járnak és lovaskocsival közlekednek az emberek. Az egri Agria Park láttán egyenesen leesett az álluk és mikor felfedezték a mozgólépcsőt nem hittek a szemüknek. Elmondták, hogy feléjük az a hír járja, hogy a magyarok úgy élnek még mindig mint 100 évvel ezelőtt. Nem gondolták volna, hogy „ennyire fejlett az ország”.

Először én is megmosolyogtam mindezt, majd rájöttem, hogy miért is gondolják rólunk a svájciak, hogy lovaskocsival közlekedünk...

Ugye hallottak már az országimázsról Önök is? Esetleg láttak már olyan kisfilmet, ami bennünket mutat be? Amerikában élő barátnőmet kérdeztem a minap, hogy mi látható azokban az újságokban amikkel népszerűsítik Magyarországot náluk. Körülbelül ezt a választ kaptam: Hortobágy, Hollókő, Szentendre, a józsefvárosi piac, bolhapiacok, ruhabörzék, bő gatyás parasztemberek, lovasok, bográcsozás a pusztában, szekér, régi parasztházak, régi hajók, ladikok, tavak, gémeskút, marhacsordák, nádas területek, a budai vár, a macskaköves utcák, a régi kézműves foglalkozások, sokszoknyás éneklő, népviseletbe öltözött parasztnénik... Leginkább ezt látni a külföldi adókon, újságokban ha felmerül Magyarország neve. Nem is csoda, hogy azt hitték a cserediákok, hogy mi még lovon járunk. Nem ártana végre kicsit modernizálni magunkat a kisfilmekben és ideje lenne átértékelni, hogy jó-e nekünk ez a féle országimázs vagy csak hülyét csinálunk magunkból vele.