Tavaly decemberben levelet küldtem a barátnőmnek. Időben, még december 3-án adtam fel a pár dekás levelet, több ezer forintért, Floridába. A küldeményt elvette az ügyintéző én pedig érdeklődtem, hogy karácsonyig odaér-e? A postai alkalmazott azt mondta, nyugodjak meg, garantálja, hogy 10 napon belül oda fog érni - éppen ezért kerül ennyibe. Lassan március, a levél még mindig nem ért oda…

Január közepén elektronikus levelet küldtem a Posta ügyfélszolgálatára. Érdeklődtem, hogy vajon utána tudnának-e nézni a több ezer forintért feladott levelemnek? Pár nap múlva kaptam egy értesítést, amelyben közölték: olyan nagy horderejű kérdést tettem fel, hogy akár 30 napon túli ügyintézés is igényel a válaszadás. Hozzátenném: feltettem még ugyan két kérdést, amelyekre később választ nem kaptam, de valami sablonszöveget igen, amihez csak a kijelölt sorokat kell beilleszteni.

Február közepén megérkezett a válaszlevél is! Két oldal. Elolvastam. Na, itt jut az ember eszébe néhány kulcsszó: szolgáltató váltás, de azonnal! Vagyis, ha lenne még más cég, ami elviszi a leveleimet, akkor a továbbiakban az ő szolgáltatásukat venném igénybe. Közölték velem, hogy a levelem úgynevezett „közönséges küldemény”, nincs sehol regisztrálva, ezért nem lehet megállapítani, hogy mikor érkezett be a célországba...?

Mihelyt végigolvastam, eszembe jutott az az ismerős, aki időnként büszkén újságolja, neki bizony jó szimata van ahhoz, hogy megállapítsa mi van a borítékban? De nem sokáig van benne…! Az ilyenek miatt néha a becsületes postásokkal szemben is fenntartásaink vannak. Pedig azok vannak többen, akik tényleg mindent megtesznek azért, hogy épségben célba érjen a küldemény.

Kicsit szomorú vagyok, a barátnőm vigasztal, hogy oda érhet még ennyi idő után is. Sajnos Ő is járt már úgy, hogy Magyarországra küldött borítékja felbontva, hiányosan ért célba. Eszembe jutott az a férfi, aki nemrég előttem állt a sorban. Egy kis dobozt akart küldeni, Ausztráliába. Végül nem küldte el, de nevetve távozott, egy cédulával a kezében. Az Ő dobozát több mint kilencvenezer forintért vitte volna el a posta. Az ügyintézőnek azt mondta, írja fel egy lapra az összeget, mert a felesége otthon nem hiszi majd el.

…És tudják mi annak a levélnek a lényege, amit kaptam a Postától? Az, hogyha legközelebb megyek csekket feladni, próbáljam ki és mondjam ezt az ügyintézőnek: „vegye el, kezelje, én pedig majd mindent megteszek annak érdekében, hogy miután kézbesítették a pénzt is bevigyem a postára és kifizessem a csekken lévő összeget”. Hiszen ők is biztosítottak róla: mindent megtettek annak érdekében, hogy a több ezer forintért feladott levelem célba érjen. Aztán mégse!