Anno, 1996 környékén volt egy nagy horderejű ügy, amely felkavarta Magyarország életét. Még ma is emlegetik az úgynevezett "Tocsik-ügy"-et amelyben érintettek voltak az akkor kormányzó pártok politikusai. Befolyással való üzérkedés volt az egyik, amelyet végül kimondott a bíróság. Az összeg körülbelül 800 millió forint volt, amely ma már van, hogy egy hétvégére elég csak a dzsentri, szórakozni vágyó, politikából meggazdagodott és abból élőnek.
Horn Gyula, akkor szó szerint azt mondta: "szabad utat engedek az igazságszolgáltatásnak". Az a Horn Gyula, akit rengetegen támadtak, céltáblaként használtak és aláztak. Olyanok, akik a sáros lába nyomába sem érhetnek.
Ha valóban olyan nagyszerű, védelmező államfő lenne, akkor most ugyanezt kellene tenni Magyarország vezetőjének is. A magas politikai pozíciókat birtoklóknak pedig tartózkodniuk kellene az olyan kifejezésektől, amelyekben az szerepel, hogy mindez "magánügy". Amikor munkaidőben, adófizetők pénzéből politikusok szórakoznak, csalnak, lopnak, hazudnak akkor ez már nem magánügy hanem kőkemény közügy! Ráadásul igen nagy felelősséget vonz magával.
Ha valaki politikai szerepet vállal, akkor tudomásul kell vennie, hogy onnantól az élete egy nyitott könyv lesz, és támadási felület a közvélemény számára. Nem csak ő, hanem az egész családja. S, ha még jól is teszi dolgát, akkor is lesznek mindig elégedetlenkedők, akik összefogás helyett inkább megnehezítik a dolgát.

Tudják, hogy miért mocskos dolog a politika? Leginkább azért, mert az emberekből a legrosszabbat tudja felszínre hozni. Családi kapcsolatokat, barátságokat tud tönkretenni az érdek, a hatalom birtoklása utáni vágy. Aki pedig nem politikus csupán csak politizál, ő is a politika csapdájába eshet.
Az utcai szóbeszéd továbbfejlesztett változata például a Facebook. Mivel sokszor láthatjuk, hogy ismerőseink milyen posztokhoz szólnak hozzá, azt is felfedezhetjük, hogy egy amúgy kedves, barátságos, nyugodt, szép beszédű barátunk, ismerősünk milyen arcpirító, mondhatni, nyomdafestéket nem tűrő saját véleményt tud leírni. Persze, csak reflektál valamire, de azt első felindulásból.
Miért baj az, ha mindenki más? Miért baj, hogy én "ezt" gondolok", Ön meg "azt"? Attól még élhetünk egymás mellett szépen, nyugodtan. Miért kell a magánéletbe, évtizedes baratságokba belekeverni a politikát? Mindenkinek MAGÁNÜGYE, hogy kit és mit támogat! Attól, hogy én megosztom Keljfel Jancsi választási szórólapját, még nem biztos, hogy őt támogatom! Az más, ha odaírom, hogy "őt ajánlom". Ha függetlennek vallom magam, akkor nagy valószínűséggel csak az emberek reakciójára voltam kíváncsi, hogy mit szólnak Keljfel Jancsi elképzeléseire...?
Persze egyből jön a vádaskodás, mer' ugye vannak, akik mindig és mindent jobban tudnak. Pláne azt, hogy én mit is gondolok...? Ön kíváncsi rá, hogy én mit gondolok? Elárulom, hogy szerintem mindenkinek van legalább egy jó elképzelése, ötlete, amely támogatásra érdemes.
Mivel több ismerősöm volt, aki olyan komolyan vette a politizálást, hogy szó szerint belehalt, így én Őket látva eldöntöttem: nem kérek a politikából! Egy életünk van, s azzal jól kell gazdálkodnunk. Ne pazaroljuk bugyuta szórólapokra, uszító posztokra. Helyettük inkább beszélgessünk a szeretteinkkel, barátainkkal és fordítsunk több figyelmet a figyelmességre!

Pár hete, a nagy politikai hadjárat előtt megírtam, hogy szerintem ez minden idők legmocskosabb kampánya. Mostanra kiderült hogy sajnos igazam lett. Bújhatnak itt sokan és sokminden mögé, takarózhatnak családdal, barátokkal, kollégákkal, de az álarc vagy az álca egyszer csak lehull. Történt ez most is...
Nem, nem egy kiváló sportolóról szeretnék most írni, ugyanis ha hiszik, ha nem, minden megyének megvan a maga "győri polgármestere". Néhol több is. Mivel a magyar nép mindig is kedvelte a mulatós, dzsentri stílusú embereket, így sokaknak fel sem tűnnek ezek a fehér galléros, politikai szerepet felvett, bűnözői hajlamokkal megáldott, magukat "politikusnak" nevezők.
Senkit és semmit nem kímélnek.
Hagyjuk már a nagy szlogeneket! Pláne a "család"-ot! Pontosan a családnak kellene az első visszatartó erőnek lenni, értük, miattuk nem kellene botrányokba keveredni. Persze nem ilyen egyszerű ez! A dzsentri életstílus velejárója sokszor az is, hogy egyesek boxzsákként használják otthon az asszonyt, a gyerekeket pedig pénzzel próbálják meg maguk mellé állítani. Valljuk be, a mai tinédzsereket elnézve ez utóbbi nem nehéz...
Láttak Önök már közelről politikus feleséget...? Előrebocsátom, hogy tisztelet a kivételeknek!
...Megfigyelték már a kezüket, az arcukat, a mozdulataikat? Azt, hogy hogyan pózolnak a képeken, ráncos, ökölbe szorított kézzel, kialvatlan szemekkel erőltetett mosollyal...? S mindeközben senki sem kíváncsi rájuk. Bárhol is jelennek meg, bármilyen fontos rendezvényen, senki sem fogja megkérdezni tőlük hogy: jól van, asszonyom? Ha mégis nyilatkozniuk kell, azt a betanult szöveget fogják mondani, amit mindenki hallani szeretne tőlük. Hogy mily' csodás az életük, milyen remek a férjük, milyen nagyszerű családapa, milyen kiváló politikus...
Most biztos sokan azt gondolják, hogy végül is ők választották ezt az életet és van egy másik választásuk is; az, hogy maguk mögött hagynak mindent. Nincs könnyű dolguk, több száz kérdés kavaroghat naponta a fejükben. A rivaldafényből, a megszokott életstílusból egyik napról a másikra kilépni nagyon nehéz. Mondhatni, van az a pénz, amiért bármit el lehet viselni. De van az a pénz amiért megéri megalázkodni? Meghajolni és mindenki bábja, céltàblàja lenni? Hát, én biztosan "nem"-et mondanék elsőre. De másodikra...? És Önök?
Tény, hogy elindult a dominó, és dőlni fog, tovább. Ki fog derülni, ez meg az. Lassan az is tény, hogy a korrupció Hungarikum. De mivel lehet elfogyasztani, ha felfordult az ember gyomra...?

Nincs mit szépíteni: ez a kampány kicsinyesebb mint valaha volt. Szinte csak a sárdobálás folyik, egymás sértegetése, lejáratása. Annyi személyiségi pert lehetne indítani már most, hogy csak ezekkel meg lehetne tölteni -az elkövetkezendő kampányig- a bíróságok termeit
Szidnak mindent és mindenkit, mások meg igyekeznek, hogy gyorsan átadjanak még két utat, három járdalapot, öt műanyag virágcserepet, művelődési házat, rendelőt, játszóteret vagy két deszkát. Nem baj, hogy évekig semmit sem csináltak, csak mint a szentek: maguk felé hajlott a kezük. De itt jön ám a kánaán! "Lássátok, feleim?!"
Átadnak, ünnepélyesen, mindegyiket Európai Uniós, "többmilliós" forrásból. Az már mindegy is, hogy két deszka kerülhet ugyanannyiba mint egy komplett művelődési ház renoválása. "Baszunkmirá"! Adta "A" zunió. Vissza azt már nem veszi! - nagyjából így gondolkodhat sok település vezetője. Nagyjából igazuk is van, mert egy lefestett falat már nem kérnek vissza...
Igen, ez az európai szövetség, (uni-JÓ) az országok között két kézzel szórja a pénzt. Jut abból mindenhová, leginkább a pártkasszákba és balatoni nyaraló helyett immáron horvátországi hajókázásra, új családi autókra és még ki tudja, hogy mire...(?)
Mégsem ez, és mégsem a mocskolódódás a leges legnagyobb bűnük ezeknek a nímandoknak. Annál is galádabb, hogy az online kommunikáció adta lehetőségek színterén több személyiség mögé bújva, álnevekkel, ál-profilokkal, adófizetők, lehetséges szavazók pénzén, az ő szavazóik befizetett adóforintjaiból, MUNKAIDŐBEN írják mocskolódó, mindenkibe belemaró, már-már senkit sem kímélő soraikat. Lehet, hogy pont Önt sértették meg és pont az Ön befizetett adójából (?)!
Mit akarnak mindezzel elérni? Miért jó ez?
Az online sárdobálás fölösleges időpazarlás. Akik el akarnak menni szavazni, azok el is fognak! Aki tudja, eldöntötte már, hogy kire voksol, annak véleményét egy-egy "ilyen" lejárató megnyilvánulással már NEM LEHET megváltoztatni; viszont az ellenszenvet ki lehet vele nagyon gyorsan vívni! Felnőtt emberek, intelligensnek tartott, diplomás, nyugdíjas korú hölgyek, urak ugyanúgy "k. anyáznak", mint a fiatalok. Döbbenet, hogy emberektől megvadult majmokként viselkednek, ide-oda kapkodnak és lazán elküldenek bárkit a búsba (...hogy szépen írjam...).
Kell ez nekünk? Kell ez Önöknek? Van még belőle, de én már nagyon várom a végét.

Van az a mondás, hogy "nincs új a nap alatt".
Emlékeznek Önök Móricz Zsigmond: Rokonok című regényére, annak történetére? Mintha most ugyanaz játszódna, csak éppen nem könyv- és film formájában, hanem a való életben. De meddig hagyja még Magyarország lakossága, hogy még több Rokonokhoz hasonló könyv vagy esetleg egy "Úri muri" elevenedjen meg...?
Magyarország többsége még mindig elég demokratikus ahhoz, hogy egyszer elege legyen abból ami az országban történik. Szerintem. Mondjunk, ha azt vesszük, hogy már 15-20 éve is arról cikkeztek a lapok, beszéltek a híradások, hogy Magyarországon "itt sikkasztottak, ott sikkasztottak", "itt korrupció van, ott korrupció van", és mégsem volt azóta sem egy tökös ügyvéd, egy tökös nyomozó, egy tökös bíró, aki csak egyetlen egyhez is hozzáfogott volna, és azt elkezdte volna felgöngyölíteni.
Példát kellene végre statuálni, de ez eddig még nem történt meg. Feszítik a húrt ameddig csak lehet, ameddig bírja még szótlanul ez a demokratikus nép. Hol a vége? Mikor lesz vége? Mikor fog érdemben történni valami? Mikor elégelik majd meg azt, hogy amíg egyes politikusoknak másfél milliójuk van egy prostituáltra, addig egy átlagember 5000 forintért sem tud egyet megfizetni a Rákóczi téren...
Az irigység mint olyan, Magyarországon igencsak elterjedt. Pont ez fog majd ahhoz vezetni, hogy fellázad a nép és az egyenlőtlenségeket megpróbálja majd kiegyenlíteni. Akkor viszont kő kövön nem marad. Nem lehet majd többé megvenni őket 9000 forintos rezsiutalványokkal, olyanokkal amelyekből például a villanyszámlájukat kiegyenlíthetik.
Eszébe jutott már az Önnek, hogy miért éppen pont esetleg villanyszámlára adták azt a 9000 forintot...? A válasz rém egyszerű! Ugyanis a legtöbb családnak Magyarországon a villamos művek felé van tartozása. A villamos művek pedig általában olyanok kezében vannak, akik politikai szerepet vállaltak, esetleg az ország most már leggazdagabb emberei közé tartoznak. Gondoljanak bele, milyen jól jön majd ez a sokszor 9000 forint a kiegyenlítetlen villanyszámlák kifizetésére! Számoljanak csak kicsit, hogy hányszor kilencezer fog majd most befutni -leginkább- a villamos művekhez, és milyen jól fognak járni a tulajdonosoknak azzal a sok rezsiutalvánnyal. Vagyis a gazdag még gazdagabb lesz, a szegény pedig marad ott, ahol mindig is volt. Ráadásul október 13-a után már csak "darabszám" lesz, nem pedig "Tisztelt Választópolgár

Gyermekkoromban nagyon szerettem karácsony környékén és az utána következő időszakban nézelődni. Számoltam, hogy hány ablakban látom világítani a karácsonyfákat és hány helyen van ünnepi díszkivilágítás. Szinte mindig hó volt és nagyon hideg. A világítótestek látványa mellé párosult a sok füstölő kémény. Szinte kivétel nélkül minden ház tetején ontotta magából.

Az ünnepek alatt és a napokban is sokat jártuk Családommal a várost. Számoltuk a világító karácsonyfákat, néztük a fényeket. Sajnos nem sokat számoltunk össze, ugyanis egyre kevesebb ház pompázott fényekben. Sok családi ház ablakain át látszott, hogy bent élet van, vagyis laknak ott. A kémények mégsem füstöltek. Sőt, nagyon kevés ház volt, ahol füstölt, pedig néha mínusz 10 fok is volt vagy annál kevesebb.

Szinte már meg sem lehet számolni, hogy az idei télen eddig mennyien fagytak halálra. A legdöbbenetesebb az egészben, hogy ötből négyen a saját lakásukban hűltek ki. Attól tartok, hogy vannak még páran, akiknek senkijük sincs és ugyanígy fekszenek valahol... Még senki nem találta meg őket, mert nincs is kinek keresni. Talán nem véletlenül jut ilyenkor eszembe a Magyar Alkotmány, amelyben olyan szép hangzatos mondatok vannak, mint például: „A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabbszintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.” És a kedvencem: „A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.” Ezek a mondatok nekem már kicsit utópisztikusnak tűnnek. Ugyanakkor én lennék az egyik legboldogabb, ha teljesülhetne az Alkotmányban megfogalmazott minden egyes szó.

A minap kedves barátaink elmesélték, hogy Svájcból és Franciaországból voltak náluk cserediákok. Szeretettel fogadták őket és a lányok is jól érezték magukat magyarországi tartózkodásuk alatt. Barátaink elmondták, hogy a francia lányok nagyon energikusak, társasági emberek voltak – minden érdekelte őket. A Svájcból érkezők fenntartásokkal közeledtek és bizony az első pár napban óránként rácsodálkoztak valamire. Ennek az volt az oka, hogy ők azt hitték Magyarországon még mindig lóháton járnak és lovaskocsival közlekednek az emberek. Az egri Agria Park láttán egyenesen leesett az álluk és mikor felfedezték a mozgólépcsőt nem hittek a szemüknek. Elmondták, hogy feléjük az a hír járja, hogy a magyarok úgy élnek még mindig mint 100 évvel ezelőtt. Nem gondolták volna, hogy „ennyire fejlett az ország”.

Először én is megmosolyogtam mindezt, majd rájöttem, hogy miért is gondolják rólunk a svájciak, hogy lovaskocsival közlekedünk...

Ugye hallottak már az országimázsról Önök is? Esetleg láttak már olyan kisfilmet, ami bennünket mutat be? Amerikában élő barátnőmet kérdeztem a minap, hogy mi látható azokban az újságokban amikkel népszerűsítik Magyarországot náluk. Körülbelül ezt a választ kaptam: Hortobágy, Hollókő, Szentendre, a józsefvárosi piac, bolhapiacok, ruhabörzék, bő gatyás parasztemberek, lovasok, bográcsozás a pusztában, szekér, régi parasztházak, régi hajók, ladikok, tavak, gémeskút, marhacsordák, nádas területek, a budai vár, a macskaköves utcák, a régi kézműves foglalkozások, sokszoknyás éneklő, népviseletbe öltözött parasztnénik... Leginkább ezt látni a külföldi adókon, újságokban ha felmerül Magyarország neve. Nem is csoda, hogy azt hitték a cserediákok, hogy mi még lovon járunk. Nem ártana végre kicsit modernizálni magunkat a kisfilmekben és ideje lenne átértékelni, hogy jó-e nekünk ez a féle országimázs vagy csak hülyét csinálunk magunkból vele.

A minap egy átlagos rendezvényen voltam. Volt pár előadó, hallgatóság. Eljött ő is, aki úgy festett mint az "ördög ügyvédje". Csak mondta, és mondta, csak fosta a szót. Rutinszerűen kente, vágta a sablonszöveget és abba sem akarta hagyni.

Leginkább az olyan mondatokra szoktam figyelni, amik nem csak üres lőzungok, hanem van valami tartalmuk. El is csíptem két ilyet, amiből az egyiket le is mertem írni. A páromnak mondtam: tuti nagyot fog durranni a mondat, és éppen ezért akartam papírra vetni. A szójátékot már nem akartam közzé tenni, pedig az nem semmi lett volna! 

Bemegyek, kezembe veszem az újságot és mit látok...?! Magyarázza "Pistike" a bizonyítványát. Összesen négy szóból álló mondatocskát magyaráz kívülről befelé, bentről kifelé. Úgy, hogy csak a hülyének nem esik le: duma az egész!

Kiderült: valótlant állítottam. Állítólag. Az egész olyan volt, mintha úgy tökön rúgtak volna, hogy összeesem. Mérges voltam, ideges. A fizikai bántalmazásnál sokkal jobban fájt, hogy valaki: HAZUDOTT!

Ilyen vagyok. Nekem sokkal jobban fáj a lelki támadás mint a fizikai.

De miért kellett ezt?! Miért kellett hazudnia egy olyan embernek, aki egy azok közül akik a sorsunkról döntenek. És miért botlok én bele rendszeresen az ilyenekbe? És miért van elegem ebből az országból, ahol a seggnyalásnak már fokozata van és az lesz benne a TOP 10-ben, aki jobban nyújtogatja. Mármint a nyelvét.

Sajnálom, én erre nem vagyok képes. Viszont én biztosan nyugodtan alszom el. Nem úgy mint egy középszerű seggnyaló.

2009. január 8.

Új év, új remények, új problémák. Állítólag nem lesz elegendő gáz, ezért leállnak a gyárak, hipermarketek…Egyelőre az egyéni fogyasztókat nem korlátozzák, de semmi sem lehetetlen. Lassan egy hete szajkózza tv, rádió, írja az újság, rendkívüli hírekben értesítenek bennünket arról, hogy nagy „gáz” van. Azért én kételkedem! Valami miatt már nem hiszek országom vezetőinek és valami miatt ebben az országban már nincs bizodalmam.

2009. január 27.

A meteorológusok szerint újra beköszönthet a tél és ismét felbukkanhatnak a „kemény” mínuszok. Ráadásul az orvosok szerint nyakunkon az influenza is! Nem kellemes dolog betegen, vacogva a kihűlt lakásban nyomorogni, pedig ezrekkel történhet meg.

2009. február 24.

Szinte minden napra jut valami, amin bosszankodhatok. A minap a postai szolgáltatásokkal kapcsolatban feltett kérdéseimre adott válaszok emelték fel a vérnyomásomat.

2009. február 12.

Rengeteg kérdés van bennem, amelyekre nem kapok választ. Nem is kaphatok, csak hebegést, habogást. Azért felteszek párat, hátha valaki majd válaszol!

November végén megöltek egy kiskunlacházi lányt. A rendőrség kijelentette: nincs nyomravezetői díj, mert rengeteg nyomuk van. Azóta sem történt semmi és máig nem tudjuk, hogy ki ölte meg…?