Pár hete, a nagy politikai hadjárat előtt megírtam, hogy szerintem ez minden idők legmocskosabb kampánya. Mostanra kiderült hogy sajnos igazam lett. Bújhatnak itt sokan és sokminden mögé, takarózhatnak családdal, barátokkal, kollégákkal, de az álarc vagy az álca egyszer csak lehull. Történt ez most is...
Nem, nem egy kiváló sportolóról szeretnék most írni, ugyanis ha hiszik, ha nem, minden megyének megvan a maga "győri polgármestere". Néhol több is. Mivel a magyar nép mindig is kedvelte a mulatós, dzsentri stílusú embereket, így sokaknak fel sem tűnnek ezek a fehér galléros, politikai szerepet felvett, bűnözői hajlamokkal megáldott, magukat "politikusnak" nevezők.
Senkit és semmit nem kímélnek.
Hagyjuk már a nagy szlogeneket! Pláne a "család"-ot! Pontosan a családnak kellene az első visszatartó erőnek lenni, értük, miattuk nem kellene botrányokba keveredni. Persze nem ilyen egyszerű ez! A dzsentri életstílus velejárója sokszor az is, hogy egyesek boxzsákként használják otthon az asszonyt, a gyerekeket pedig pénzzel próbálják meg maguk mellé állítani. Valljuk be, a mai tinédzsereket elnézve ez utóbbi nem nehéz...
Láttak Önök már közelről politikus feleséget...? Előrebocsátom, hogy tisztelet a kivételeknek!
...Megfigyelték már a kezüket, az arcukat, a mozdulataikat? Azt, hogy hogyan pózolnak a képeken, ráncos, ökölbe szorított kézzel, kialvatlan szemekkel erőltetett mosollyal...? S mindeközben senki sem kíváncsi rájuk. Bárhol is jelennek meg, bármilyen fontos rendezvényen, senki sem fogja megkérdezni tőlük hogy: jól van, asszonyom? Ha mégis nyilatkozniuk kell, azt a betanult szöveget fogják mondani, amit mindenki hallani szeretne tőlük. Hogy mily' csodás az életük, milyen remek a férjük, milyen nagyszerű családapa, milyen kiváló politikus...
Most biztos sokan azt gondolják, hogy végül is ők választották ezt az életet és van egy másik választásuk is; az, hogy maguk mögött hagynak mindent. Nincs könnyű dolguk, több száz kérdés kavaroghat naponta a fejükben. A rivaldafényből, a megszokott életstílusból egyik napról a másikra kilépni nagyon nehéz. Mondhatni, van az a pénz, amiért bármit el lehet viselni. De van az a pénz amiért megéri megalázkodni? Meghajolni és mindenki bábja, céltàblàja lenni? Hát, én biztosan "nem"-et mondanék elsőre. De másodikra...? És Önök?
Tény, hogy elindult a dominó, és dőlni fog, tovább. Ki fog derülni, ez meg az. Lassan az is tény, hogy a korrupció Hungarikum. De mivel lehet elfogyasztani, ha felfordult az ember gyomra...?