Nem is olyan régen volt, az egyik ismerősömet látogattam meg. Ő hívott, de arra nem számított, hogy hideg lesz. Beléptem a lakásba, hirtelen megcsapott a körülbelül plusz öt fok. Leültem, beszélgettünk és pár perc után azt hittem megfagyok. Kabát volt rajtam, alatta meleg ruha, bélelt cipő. Mégis vacogtam. Láttam rajta, hogy zavarban van. Valószínű a meghíváskor nem számított rá, hogy hirtelen beköszönt a hideg, pont akkor, amikor majd elmegyek hozzá. Tisztességes ember, háta mögött több évtized munkaviszony. A feleségével él, mindketten dolgoznak. A gyerekek már kirepültek a családi fészekből. Az arcáról leolvastam: szégyelli a dolgot, azt, hogy szegény és nem tud fűteni sem. Soha egy forint elmaradása sem volt szolgáltató felé, éppen ezért nem fűtött most sem. Amit el nem fogyaszt, azt nem is kell kifizetnie, vagyis így tud spórolni. Nem flancolásra, új ruhára, hanem élelemre!

El tudják képzelni, hogy mennyien vannak ugyanígy?! Rengetegen! Nézzenek körül,minden háztömbben van legalább egy ilyen család, akik szégyellik, hogy szegények, nem is mondják senkinek és nem is kérnek senkitől segítséget. Ez a mai magyar valóság! Ez 2009! Még mindig lehetne segíteni az embereken, de akik tudnának, olyan, mintha nem is akarnának. A politikusok is csak maguknak kaparják ki a gesztenyét, csak olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek elterelik a szót a valós problémákról.

Ha ez nem így lenne, akkor nem az lenne a tény, hogy a most nyugdíjba készülők és 40-45 évet ledolgozók negyvenezer forint havi ellátásra számíthatnak. (Ha belegondolok, hogy a mi másfél szobás lakásunkban 42000 forint a havi fűtésszámla és csak a konyhában meg az egyik szobában fűtünk…) Az érintettek nem fognak panaszkodni, itt is csak az olyanok emelik fel a hangjukat, akik pár év munkaviszony után ennek a dupláját, tripláját vagy még többet kapják. Persze az ő hangjukat sem hallja meg senki olyan, aki azért „sír” a tv-ben, mert végre el kellene számolnia azzal a pénzzel, amit például a nem létező albérlete után vesz fel. Magyarán: zsebre teszi az adófizetők pénzét. Velük miért nem mer senki foglalkozni? Őket miért nem merik felelősségre vonni? Miért csak az olyanokat „veszi elő” az adóhatóság is, akik becsületes munkával szerezték meg szinte jelentéktelen ingóságukat, ingatlanjukat? Talán azért, mert a kisember nem mer visszaszólni, nem mer tiltakozni és ha perre is megy, úgyis veszít, mert neki nincs pénze „megvásárolni” a döntnököket…

Egyszer véletlenül találkoztam „valakivel”, akiről elég durva dolgok forogtak a közvélemény száján. Milliós csalások, egyebek. El akarták ítélni, mégis felmentették. (Csendben jegyzem meg: ha nem közszereplő lett volna, legalább tíz évet a rács mögött töltene.) Én nem mertem, de az egyik ismerősöm megkérdezte tőle, hogy valóban ártatlan? Erre ezt válaszolta: „tudod, akinek annyi pénze van, mint nekem, az bárki hallgatását meg tudja venni”. Ezt inkább nem kommentárnám…